utolsó frissítés:

Motívumépítkési elvek a hétfalusi borica táncban. Tánctudományi Tanulmányok 1988-1989 szerk. Major Rita, Budapest, 145-163, 1989.

Motívumépítkezési elvek a hétfalusi borica táncban/ Principles of creation in the Borica dance

Megjelent a Tánctudományi Tanulmányok 1989. kötetében (145-163.)

"Ha közölhetetlen vagyok is, nem vagyok bezárva. Ki tudok lépni eszméletemből a máséba, és más is beléphet az enyémbe."

Dienes Valéria: A szimbolika főbb problémái

A hétfalusi boricatánc Zajzoni Rab István óta sokak fantáziáját megmozgatta. Az avatandó legények rigorózus pontossággal előadott, meghatározott sorrendben táncolt katonás tánclépései, a bonyolult téralakzatok, a vezér vagy vatáf irányító vezényszavai, a különleges tánckellékek, pl. a faragott-festett falapockák használata, a titokzatos álarcos kukák szereplése, és még sok minden más, egy nagyon bonyolult, színes szokássá áll össze, amelynek rejtélyes elemei sok fejtegetésre adnak alkalmat. A szokás archaikus vonásaiból sok mindenre következtettek már. Horger Antal sámánkodó nyomokat vélt felfedezni a boricában, Julius Teutsch egyenesen a tél elűzésének szimbolikus bemutatását látta benne, Róheim Géza egy ősi férfiavatási szertartás maradványának tartotta a szokást, Domokos Pál Péter pedig az ártó gonosz szellemek ellen hadakozó és termékenységet varázsló moreszka táncok közé sorolta.

            Az értelmetések száma tehát elvileg végtelen. Ez a tény egy egész sor kérdést felvet. Milyen kritériumok szerint lehet eldönteni, hogy ki jár közelebb a valósághoz? Honnan lehet tudni,hogy kutatás közben valóban a lényeghez kerülünk közelebb, s nemcsak saját ismereteinket, a világról alkotott elképzeléseinket vetítjük bele, húzzuk rá a népi kultúra jelenségeire? Hogyan érthetjük meg, hogy a régmúlt idők emberei valóban mit üzennek nekünk egy olyan szokás nyelvezetén, amelynek jelentéseit mai gyakorlói már maguk sem ismerik?

            Egzakt módszerek hiányában ezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak. Valószínű azonban, hogy olyan módszerek segítségével, amelyek nem kívülről adottak, hanem magukból a kulturális jelenségek konkrét, átfogó elemzéseiből alakulnak ki - ezeket "szövegközpontú műelemzéseknek" is nevezhetnénk -, valamivel közelebb juthatunk a dolog nyitjához; azaz saját szubjektív meglátásunk helyett, vagy legalábbis azon túlmenően, a paraszti tudatvilág rejtett összefüggéseit is sikerül feltárnunk.

            Ez a dolgozat egy ilyen szándékú, nagyobb terjedelmű, aprólékos elemzésnek az első lépcsőfoka, amely a borica táncos motívumrendszerét kívánja bemutatni. Tudom, hogy a táncok jelentésvizsgálata a szemiotika egyik legproblematikusabb területe. A tánc a nyelv analógiájára elképzelhető ugyan önálló kommunikációs rendszerként, mivel azonban öntörvényű és független a nyelvi jelrendszertől, nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető verbális fogalmakkal. Az egyes kommunikációs rendszerek azonban nem elszigetelten működnek, hanem egymást kiegészítve, egy nagyobb egységet képezve. Olyan táncos (kinezikus) jelrendszereknél tehát, ahol a tánc szorosan fűződik egy verbális jelrendszerekhez, valamihez könnyebben megkísérelhetjük a jelentések kifürkészését, anélkül, hogy a puszta spekuláció veszélye túlzottan fenyegetne. Mivel a hétfalusi boricatánc a szinkretizmus mintapéldája lehetne (az emberi kommunikáció összes fajtáját fellelhetjük benne), kitűnő lehetőséget nyújt az ilyenfajta vizsgálódásokra.

1.

 "A folklóranyag tárgyalása közben azok az értelmezések, amelyek maguktól a szertartások gyakorlóitól szátmaztatk, mindenkor különleges szerepet játszanak. Természetesen nem abban az értelemben, mintha a népies értelmezések meg- adhatnák a kérdések végleges megoldását, hiszen ez mégiscsak túlzás lenne. Ám az ilyen értelmezések a tulajdonképpeni pszichológiai értelmezés legjobb alapanyagai. Sokszor nincs is más teendő, mint az, hogy az említett népi értelmezéseket a pszichológia nyelvére lefordítsuk."

Róheim Géza: A törött tükör

            A boricával évekkel ezelőtt Martin György tanácsára kezdtünk el foglalkozni L. Cs. Barátommal. Akkor az volt a célunk, hogy a szokás táncrészéről egy leíró dolgozatot készítsünk, mivel addig ilyen még nem született. A rövidke szöveget lepedőnyi hosszúságú táblázatok kísérték: külön táblázatokat készítettünk a táncmotívumokról, a térformákról, a tánc szerkezetéről. Mivel a hét faluból három faluban él még a borica, (Zajzonban, Tatrangon és Pürkerecen), maga a tánc pedig mindhárom helyen több tánctételből áll, a táblázatok száma elég sokra rúgott. Meg kell mondanom, hogy rengeteget mulattunk ezen, elég világos volt ugyanis előttünk, hogy fáradságos, de nem túlzottan sokatmondó munkánk gyümölcsét rajtunk kívül nemigen fogja más elolvasni. Megpróbáltuk azután a három falu táncmotívumait egy közös ún. összehasonlító táblázatba összevonni, ez azonban igen nehezen ment a következő okok miatt. A zajzoni és a pürkereci borica szemmel láthatóan nagyon hasonlított egymásra, a tatrangi azonban - akkoriban úgy tűnt -, teljesen más volt. Még a tánctételek elnevezésében is volt eltérés: Zajzonban, Pürkerecen az egyes, kettős és hármas borica után következett a török borica, Tatrangon pedig az egyes után egyenesen a négyes jött, s azután a török. Ráadásul térformáikban is különböztek: Zajzonban és Pürkerecen végig körben, ill. kígyózó alakzatban táncoltak, Tatrangon pedig a kezdeti kör csakhamar két oszlopra bomlott. (Ezzel összefüggésben nyilván a táncmotívumok formai jegyei is változtak.) De a legnagyobb nehézség abban mutatkozott, hogy néhány esetben sehogysem tudtuk eldönteni, hogy a kérdéses motívumokat egymás formai rokonának tekinthetjük-e, vagy sem. A legkínosabb annak a ténynek a felismerése volt, hogy a döntés teljesen a mi akaratunktól függ. A táblázatok akkoriban tehát elég tökéletlen állapotban maradtak.

            Később, az egyetemi szakdolgozatomra készülve, újra visszamentem Hétfaluba gyűjteni. Ekkor már a teljes szokásanyag bemutatása volt a célom, a helybeliek szövegein keresztül. Elég nagy anyag gyűlt össze, ezt próbáltam egységes szempontok szerint rendszerezni. (Jó segítséget nyújtott ehhez Niedermüller Péter: A szokáskutatás szemiotikai aspektusai című tanulmánya.) Mivel a szokás táncrésze teljesen szabályozott, a hétfalusiak szerencsére magáról a táncról is elég könnyen tudtak beszélni. Fontos volt most már az is számomra, hogy melyik táncmotívumot milyen vezényszóra szokták járni. (A vatáf vagy vezér ugyanis vezényszavaival irányítja a táncot.)

            A táncmotívumot újabb rendszerezésekor tehát két fontos új adalék állt a rendelkezésemre: a táncmotívumokhoz fűződő vezényszavak, valamint a táncmotívumokról szóló leíró szövegek. (Lásd az 1-es sz. táblázatot.) Ezek a szövegek teljesen új fényben világították meg a táncmotívumokat. Kiderült például, hogy Zajzonban és Pürkerecen külön variánsnak tekintik a legelső motívum dinamikai változatait (a 2-es sz. motívumtáblázatban az 1-es motívum változatait (a 2-es sz. motívumtáblázatban az 1-es motívum változatait): ha könnyedébben, azaz "aprítva" táncolják, más motívumnak számít (1a motívum), ha erőteljesebben, azaz "megrakva", megint másnak (1r). Vagy: együvé tartozónak fognak fel olyan motívumokat, amelyek eltérnek ugyan egymástól, de vezényszavaik megegyeznek. (Pl. a 2e, 2e2, 2e3, 6e motívumok: "(A jobb láb elöl) mindegyikbe megvan: az egyes, kettős, hármasban, a török boricában.") Egy újabb elemzés során rájöttem, hogy ennek valós alapja van: ezek a motívumok ugyanis tényleg tartalmaznak egy közös elemet - ez az elem a táncmotívum leglényegesebb mozzanata, amelyre a vezényszó is utal.

            Rendszerezéskor most már ezeket a lényegi mozzanatokat vettem figyelembe - ahol a vezényszó nem nyújtott elég információt ezekre vonatkozóan, segítségemre voltak a leíró szövegek. (A tatrangi 1-es motívumot pl. a következő szöveg alapján tekintem a zajzoni-pürkereci 1-es motívum rokonának: "Nálunk azt mondják, jobb és bal, s a pürkereciek, zajzoniak azt mondják: küssüő és bessüő. Ez a különbség. De ugyanaz a tánc." S tényleg: mindkét motívum a jobb-bal irányok szimmetriájára épül.) Az eredmény nagyon érdekes volt: mindegyik tánctétel motívumait meg lehetett feleltetni az összes többi tánctétel motívumainak. (Másképpen fogalmazva: az egyes borica motívumai ugyanolyan elvek szerint variálódnak, ill. épülnek fel, mint a kettős, a hármas, vagy a török borica motívumai. Ezeket az öszzefüggéseket a következőképpen ábrázolhatnánk (a jelölések megegyeznek az első három táblázatban levőkkel):

1 - A - 1a                   1 - R - 1r                    1 - 2x - 12

5 - A - 5a                   5 - R - 5r                    1a - 2x - 1a2

6 - A - 6a                   6 - R - 62                   2e - 2x - 2e2

 Magyarán az 1-es motívum ugyanolyan elv szerint alakul át 1a-vá, mint ahogyan az 5-ös 5a-vá, és így tovább. A nyíl fölött álló jel a vezényszóban néven nevezett transzformációs elvnek a rövidített jelölése. A borica három faluból származó hét tánctételének motívumait összesen 9 ilyen transzformációs elvre lehet visszavezetni. Ezeket vetítettem fel a motívumokkal együtt a 3-as sz. táblázatra, amely így a borica táncmotívumainak működési rendszerét mintázza. A bekarikázott jelek magukat a motívumokat jelölik (a betű és számszimbólumok egymáshoz való rokonsági viszonyukat fejezik ki), a bekeretezett betűk pedig a transzformációs elveket. Ezek az elvek a hétfalusiak nyelvezetén a következőek: "simán" azaz egyszerűen (S), "aprítva", tehát könnyedébben, ill. ugrálva (A), "megrakva" vagy "tombolva", vagyis erőteljesebben, dobbantva (R), úgy, hogy a "jobb lábat béfelé (és előre) tette (E), aztán meg úgy, hogy "a bal láb örökké hátul kellett legyen" (H), s végül "vasalva", azaz bokázva (V). Ezenkívül lehet megkétszerezve (2x), megháromszorozva (3x), tehát úgy, hogy a motívum előtagját kétszer, ill. háromszor ismételjük. A9. elv maga az 1-el jelölt motívumcsoport generáló elve, mégpedig a külső és belső (ill. a jobb és bal) ellentéte (J-B).

            A borica táncmotívumainak rendszere tehát egy nagyon szép koherens szerkezetre épül, amelynek alapelve az ellentét. A transzformációs szabályokat a következő ellentétpárokba állíthatjuk:

Jobb                -          bal

aprítva             -          megrakva

előre                -          hátra

simmán -          vasalva

Ezek az elvek érdekes módon nem érvényesülnek teljes számban minden egyes tánctételben. A tatrangi borica egyes tételeinek motívumai Lévi-Strauss partítúra hasonlatával élve a következőképpen egészítik ki egymást egy harmónikus egésszé (A tánctételek motívumainak függőleges olvasata felel meg a zenekar hangszerszólamainak, a vízszintes olvasat pedig kiadja magát a partitúrát. A "zenekar" természetesen nem a valóságban szólal meg egyszerre - hiszen a "hangszerszólamok" tulajdonképpen egymásután következő tánctételek -, hanem elvont, szerkezeti értelemben.):

Egyes               Négyes                        Török

1                      5                      6

                        5a

                        5r

2e

2h

4v                    4v                    4v

A tatrangi borica "Helyben!" vezényszóra járt 2h-val jelölt motívum első pillantásra kilóg a rendszerből. Ha azonban viszonyaikban próbáljuk vizsgálni a motívumokat, kiderül, hogy a "helyben" az "előré"-nek más minőségben ugyan, de éppen úgy ellentéte, mint a többi tánctételben előforduló "hátra".

            A borica motívumrendszere mélyén levő kettős számelv érdekes módon fonódik össze a hármassal. Már az "aprítva" - "megrakva" is egy olyan szimmetrikus ellentétpár, amelyik magában rejti a harmadik elemet, a "simmán"-t. (Az "aprítva" és "megrakva" egyébként tendenciájában egybeesik a fel-le térirányokkal, s ilyenmódon a jobb, bal, előre és hátra irányokat haromdimenzióssá egészíti ki. Ebben az értelemben a "simmán" egyenértékű lenne a háromdimenziós térmodell középpontjával.) Ezenkívül a zajzoni és a pürkereci borica első négy motívuma (1, 1a, 1r és 2e) a kettős és a hármas tételben a kettes, illetve a hármas számelv szerint bővül. Tulajdonképpen a tatrangi négyes borica motívumaiban is fellelhetjük a hármas szerkesztési elvet, mivel a motívumok alapeleme, az oldallépés, mindegyik változatban háromszor ismétlódik. (Az ő szavaikkal: "Hármat arra, s hármat vissza".)

            A tánc motívumkészlete tehát csak egy felszíni szerkezetet képez, amelynek mélyén egy elvont (mozdulat-) gondolatrendszer áll. A transzformációs szabályok ezt a tudatalatti mélyszerkezetet változtatják át konkrét táncfigurákká. Amennyiben a tánc jelrendszer, s így az egyes táncmotívumok jelentéssel bíró szimbólumok (kódok), a transzformációs szabályok felismerésével tulajdonképpen a szimbolizálás (vagy kódolás) egyik főmozzanatát ragadhatjuk meg, s ezzel egy lépéssel közelebb kerülhetünk magához a jelentéshez. A transzformációs szabályok rendszerszerűen működnek, egymást sokféleképpen kiegészítve hatnak, így a motívumvariációk nagy számához vezetnek. Ugyanaz az elvont mozdulatgondolat tehát különféle konkrét formákban ölthet testet (a közös tartalmi meg azonban mindig kielemezhető belőlük), a nyelv analógiájára ezeket "rokonértelmű motívumoknak is nevezhetnénk.

            Ha megismerjük egy tánc motívumrendszerének transzformációs szabályait, egyben a variációképződések "algoritmusát" is megkapjuk, s ennek alapján akár mimagunk is gyárthatunk a tánc szellemébe illő új motívumokat. (A borica motívumai zárt rendszert képeznek, itt tehát nem érhetjük tetten új motívumok születését. A közép-erdélyi legényesek azonban ebből a szempontból is érdekes kutatási területet jelentenek, mivel ezeknél kinyomozhatóak az egyéni motívumvariációkat generáló transzformációs elvek is.) A transzformációs elvek nyilván nem gépiesen hatnak: a táncmotívumok magukon viselik a minden emberi alkotásra jellemző esetlegességet, szubjektivitás és találékonyság jegyeit